A kábítószer választás lehetséges okai - Takács Enikő

Az hogy valaki miért választja az adott kábítószert összefügg azzal, hogy az adott személy milyen problémákkal küzd az életben. Így például az opiátfüggők, annak nyugtató hatása miatt választják az ópiumszármazékokat, a bennük tomboló harag, agresszió és düh csillapítására, a kokaint pedig a bennük levő szorongások feloldásáért szeretik (Khantzian, 1985).

Khantzian (1985) szelf-medikációs megközelítésében azt állítja az addikciók megértésének középpontjába, hogy a drogfogyasztás minden célja az, hogy az elsődleges idegrendszeri, fejlődéslélektani defektusokat kompenzálja. Vagyis egy megküzdési mechanizmus, amely maladaptív ugyan, de adott esetben betöltheti a személyiségfejlődési defektusokból eredendően hiányzó funkciók szerepét.

Az egyes szerek közötti különbségeket tekintve az önszabályozási probléma eltérő módon jelenik meg a különböző drogoknál. A depresszáns szerfüggők általában a túláradó impulzusoktól, belső indulati feszültségektől védik magukat (Wurmser, 1974, 1995), azaz a kémiai szer az önszabályozás, a belső kontrollfunkciók megerősítését szolgálja. Ezzel szemben a stimuláns szereket használóknál a dezorganizáltságot, paradox módon, nem a kontrollálhatatlan érzelmi zűrzavar, hanem ellenkezőleg, az érzelmek megélésének nehézsége, képtelensége, az üresség érzete okozza. A szabályozási törekvés ebben az esetben nem a belső indulatok visszafogására, hanem azok felpörgetésére irányul. A széteséstől a saját érzelmek, indulatok megélése védi meg (Wurmser, 1974; Khantzian, 1991). Wieder és Kaplan (1969) szerint az addikció és a kábítószer-használat oka a személyiség és az ego fejlődésének specifikus sérülése, így a droghasználat a hiányosságok pótlását és a konfliktusok megoldását szolgálja.

Kábítószerek csoportosítása

A különböző drogokat számtalan módon lehet csoportosítani, mint például, hogy legális-e az adott szer; természetes vagy szintetikus drog; kemény vagy lágy drog...(Rácz, 2002; Rácz és mtsai, 2005; Demetrovics és Balázs, 2004). A legelfogadottabb, és leggyakrabban használt csoportosítás azonban a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk szerinti különválasztás (Rácz, 2002, Demetrovics és Balázs, 2004). Ez alapján megkülönbözethetünk stimulánsokat, depresszánsokat, hallucinogén vagy pszichedelikus szereket valamint a kannabisz származékokat. Mivel a vizsgált csoportban politoxikománokat vizsgáltam, így nézzük meg kicsit részletesebben, hogy mik a jellemzők az egyes csoportokra.

Stimulánsoknak nevezzük azokat a szereket, melyek elsődlegesen stimulálják, gyorsítják, izgatják a központi idegrendszer működését (Ujvári, 2000; Rácz és mtasi, 2005; Demetrovics és Balázs, 2004). Általában növelik az éberségi szintet (Schierenbeck, Riemann, Berger és Hornyak, 2008) kellemes, eufórikus állapotot eredményeznek, használója sokkal közvetlenebb, szociálisabb lesz. (Ujvári, 2000; Demetrovics és Balázs, 2004).

A depresszánsok csoportjába tartozó szerek első sorban a csökkentik a szorongást, oldják a feszültséget és a gátlásokat, így a használóban könnyen azt az érzetet kelti, hogy a szerhasználattal egyszerűen túl tud jutni a problémáin, melyhez eufória is társul. (Goodwin, 2000; Rácz és mtsai, 2005; Demetrovics és Balázs, 2004).

A hallucinogének vagy pszichedelikus szerek (Rácz és mtsai, 2005; Demetrovics és Balázs, 2004), elsődleges hatása, hogy megváltoztatják a gondolkodás és az észlelés normális folyamatait, és akár olyan képek is megjelenhetnek, melyek valójában nincsenek is jelen, azaz hallucinációkat okoznak.

A kannabiszt is külön csoportba szokták sorolni (Demetrovics és Balázs, 2004), melynek azonnali hatásai közé tartozik a feldobottság, jókedv érzése, az érzékek kiélesedése, valamint a szájszárazság és a megnövekedett éhségérzet.

A klasszikus csoportosítás mellett fontos megemlíteni a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő dizájnereket is. Ezek a szerek kábítószer-listákon szereplő anyagoktól néhány atommal eltérő kémiai szerkezettel rendelkeznek, nagyrészt szintetikus szerek, melyek a pszichoaktív, tiltott szerek helyettesítőjeként jelennek meg. Ellenőrzés alá vonásáig pedig jogi következmények nélkül terjeszthető (Ujvári, 1994; Boyer és mtsai 2001, Forman és mtsai 2006, Nagy, 2009 in: Demetrovics és mtsai, 2010). Ezeket az új pszichoaktív szereket az alábbiak szerint csoportosítjuk: természetes anyagok, szintetikus anyagok, gyógyszerrel való visszaélés, kombinált használat. A dizájnerek közé tartozik például a mefedron és az azt helyettesítő NRG-1is. Hatásukat tekintve pedig lehetnek depresszánsok és stimulánsok is.(Demetrovics és mtsai, 2010).

Irodalomjegyzék:

Demetrovics Zs. és Balázs H. (2004) Drogosok. In: Gelsei G., Gergely V., Horváth V., Rácz M. M. (szerk) A láthatatlanság vége - társadalomismereti olvasókönyv. Budapest: Alapítvány a Társadalomelméleti Kollégiumért

Demetrovics, Zs. (2007) Drog, család, személyiség. Különböző típusú drogok használatának személyiségpszichológiai és családi háttere. Budapest: L'Harmattan

Demetrovics, Zs.és mtasi (2010) Az elektronikus prevenció lehetőségei Az új (szintetikus) drogok használatának Megelőzésében: a rekreációs drogok európai hálózatának (recreational drugs European network) bemutatása. Addiktológia 9(4) pp: 289-297

Khantzian, E. J. (1985). The self-medication hypothesis of addictive disorders: focus on heroin and cocaine dependence. Am J Psychiatry. 142(11) pp. 1259-64.

Khantzian, E. J. (1991). Self-Regulation Factors in Cocaine Dependence-A Clinical Perspective. In: Schober, S., Schade, C. (eds.): The Epidemiology of Cocaine Use and Abuse. /NIDA Research Monograph Series, 110./ Rockville: NIH National Institute on Drug Abuse. pp.211-216

Rácz J. és munkatársai (2005) A drogkérdésről-őszintén. Budapest: B+V Medical + Tecnical Lap- és Könyvkiadó

Rácz, J. (1988). A drogfogyasztó magatartás. Budapest: Medicina

Rácz, J. (2002) Drog és társadalom. Az addikció mintázatai. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó

Ujvári, I. (2000) Az amfetamin-típusú drogok kultúrtörténete, kémiája, farmakológiája és toxikológiája. Psychiatria Hungarica 15, pp. 641-687 Ujváry I. (1994) Természetes és szintetikus kábítószerek kémiája. Magyar Kémikusok Lapja, 49 pp. 49-57<br>

Wieder, H. és Kaplan, EH. (1969) Drug use in adolescents. Psychodynamic meaning and pharmacogenic effect. Psychoanal Study Child. 24 pp. 399-431.

Wurmser, L. (1974). Psychoanalytic Considerations of the Etiology of Compulsive Drug Use. Journal of the American Psychoanalytic Association, 22 (4):pp.820-843.

Wurmser, L. (1995). The Hidden Dimension: Psychodynamics of Compulsive Drug Use. Northvale: Jason Aronson Inc.