Kábítószer függőség és a kötődés kapcsolata-Takács Enikő 

2021.01.05

Pótoljhatja a kábítószer az emberi kapcsolatokat? Segíthet megérteni az egyes helyzeteket érzéseket? Hogyan alakulhat ki a szenvedélybetegség?

Khantzian (1997) kidolgozta a Szelf-Medikációs Hipotézist, mely szerint a függőségek kialakulásának egyik oka, hogy az adott személy nem tudja elviselni és megérteni mások és a saját érzéseit. Ezek alapján a szenvedélybetegség nem az élvezetek kereséséről szól, hanem a biztonság és a kapcsolat kereséséről.

Khantzian (2011) később hozzátette, hogy a függőség nem csak egy szelf regulációs zavar, hanem egyfajta öngyógyítási kísérlet is, mely során az adott személy megpróbálja irányítani az önszabályozási problémáit. A szerek megszabadítják az embert a pszichológiai szenvedéstől és kompenzálják az elidegenedés érzését. Ezek a személyek képtelenek felismerni és szabályozni az érzéseiket, éppen ezért úgy gondolják, hogy nincs szükségük közeli, szoros interperszonális kapcsolatokra. (Khantzian, 2012). Ez az elidegenedés további feszültséget és distresszt eredményez, ami további kábítószer-használathoz vezet.

Khantzian (1997) másik elmélete szerint a drog választás alapja az egyéni jellemzők, tulajdonságok és a pszichológiai szenvedés. Éppen ezért bizonyos kábítószereket bizonyos érzelmek szabályozására használnak (Flores 2004). Mint például az érzelmi represszió az alkoholizmushoz kapcsolódott, a nyugtalanság a kokain preferenciáját jelezte előre és a dühös vagy pesszimista viselkedés a heroin használatot jósolta meg (Khantzian 1997).

Az addiktív viselkedés egy kielégítetlen szükséglettel kezdődik, mely folyamatosan táplálja az egyén vágyakozását az adott szer iránt (Höfler és Kooyman, 1996). Ezek alapján maga a kábítószer választása egyfajta alternatívája a kapcsolatokban való kötődésnek. A szenvedélybeteg személyek az egyes szerekhez kapcsolódnak, mivel ezzel igyekeznek csökkenteni azokat a gyermekkorban átélt töréseket, melyek a serdülőkorban manifesztálódtak

Flores (2004, 2006) a korábbi elméletek alapján (Höfler és Kooyman, 1996) úgy gondolta, hogy maga a kábítószer a kötődés egy alternatívája, és ennek következtében maga a függőség egyfajta kötődési zavarként is definiálható. Elmélete szerint az adott személy, akinek nehézséget okoz az intimitás, és hogy közel kerüljön másokhoz más eszközöket fog keresni, hogy megnyugtassa magát, ha distressz éri. Ennek következtében az adott szerrel valóban kialakulhat egy olyan kapcsolat, mely még tovább nehezíti az interperszonális kapcsolatok kialakulását. A kábítószer a biztonság érzését keltheti, így maga a szenvedélybeteg viselkedés az öngyógyításra tett téves kísérletnek is értelmezhető.(Flores 2004; Schindler et al. 2005). A kábítószer-használat megoldássá válik, és az egyén fejlődési képességének és kötődésének károsodása következményként hatékonyan meg tudja magát védeni a kapcsolati sérülésektől.

A nem megfelelő kötődéshez és kábítószer-függőség kialakulásához az alábbi családdal kapcsolatos kockázati faktorok is hozzájárulnak (Rácz, 1988)

• Szülői nevelési szokások (a túlzott engedékenység, vagy az ellenkezője)

• Családi háttér rendezetlensége, megbomlott családi struktúra (válás, újraalakult családok, egyszülős családok stb.)

• A szülőkkel való rossz viszony (nem szoros kapcsolat)

• Érzelmi, lelki problémák, hiányok, érzelmi szegénység a családi kapcsolatokban

• Rossz családi légkör (családi erőszak, fizikai és szexuális bántalmazás)

• A szülők pszichoaktív- anyag használata és az azzal kapcsolatos attitűdje (Nemzeti Stratégia, 2000)

Padykula and Conklin (2010) szerint a kábítószerek használata sokszor kötődési traumákon alapszik. Ilyen trauma lehet bármilyen törés az elsődleges kötődéskapcsolatban, például az elhanyagolás, visszaélés vagy veszteség tapasztalata, mely negatív érzésekkel való megküzdéshez a kábítószert választja. Ezen traumák az érzelmi és önszabályozásban is deficitet okozhatnak, mely még inkább szerhasználatra ösztönzi őket.

Az addikciókat kötődéselméleti és érzelemszabályozási szempontból is kötődési zavarnak tekintik, mint az adott személy téves próbálkozása a benne levő deficitek javítására. A szelf sérülékenysége a fejlődési kudarcok és a korai érzelmi depriváció eredménye, mely a nem megfelelő kötődési stílusokhoz vezet. A kábítószer-használat, mint a javulásra tett kísérlet, csak tovább fokozza a már meglevő fizikai függőséget és mélyíti el a pszichológiai struktúrákat. A meglévő struktúrákban jelen levő hosszan tartó stressz túlzott nehézséget okoz az érzelmi szabályozásban, ami az inadekvát viselkedést eredményez, valamint fokozza a karakter patológiáját (Flores, 2001).


Irodalomjegyzék:

Flores, P. J. (2001) Addiction as an Attachment Disorder: Implications for Group Therapy, Journal. International Journal of Group Psychotherapy 51(1) pp 63-81.

Flores, P. J. (2004). Addiction as an attachment disorder. Oxford: Jason Aronson.

Flores, P. J. (2006). Conflict and repair in addiction treatment: An attachment disorder perspective. Journal of Groups in Addiction & Recovery, 1(1), pp. 5-26.

Höfler, D. Z., és Kooyman, M. (1996). Attachment transition, addiction and therapeutic bonding-An integrative approach. Journal of Substance Abuse Treatment, 13(6), 511-519.

Khantzian, E. J. (1997). The self medication hypothesis of substance use disorders: A reconsideration and recent applications. Harvard Review of Psychiatry, 4(5), 231-244.

Khantzian, E. J. (2011). Fine-tuning on painful affect and relapse: A group vignette. Journal of Groups in Addiction & Recovery, 6(3), 264-271.

Khantzian, E. J. (2012). Reflections on treating addictive disorders: A psychodynamic perspective. The American journal on addictions/ American Academy of Psychiatrists in Alcoholism and Addictions, 21(3), 274-279.

Padykula, N. L., és Conklin, P. (2010). The self regulation model of attachment trauma and addiction. Clinical Social Work Journal,38, 351-360.

Rácz, J. (1988). A drogfogyasztó magatartás. Budapest: Medicina