Mitől leszünk hitelesek?-Takács Enikő

Az emberek viselkedése bejósolható. Egyrészt következtethetünk az adott személy megnyilvánulásaira az attitűdökből, vonásokból az egyes kategóriákból vagy a szituációs és interperszonális tényezőkből (Snyder, 1983) valamint ezeknek az együttállásából, különbözőségéből vagy éppen összhangjából.

Kongruencia

A viselkedés megértésének vagy akárcsak észlelésének fontos kérdése, hogy kongruens-e. A kongruencia kifejezés tulajdonképpen egy belső pszichikus állapot és a viselkedések, szándékok, megnyilvánulások közötti összhang, amely a személy hitelességét biztosítja (G. Donát,2005; Soósné,2003).

A kommunikáció során a viselkedés is értelmezhető. Az interakciókban, tranzakcióban és az egyéni kommunikációs képességek fejlett szintjén jól mérhetőek a különböző személyközi összefüggések és az egyéni viselkedés szituatív keretei. Ennek alapja, hogy a verbális és a nonverbális közlés kongruens-e (Soósné, 2003). Noha majd még a későbbiekben részletesebben is beszélünk róla, de fontos megjegyezni, hogy a kongruencia megléte az egyik alapja a hitelességnek, hiánya pedig hazugság feltételezését váltja ki belőlünk.

Ezen kívül az érzelmek felismerésében, ami a hazugságfelismerés alapja, is fontos szerepet játszik. Newcomb és Ashkanasy (2002) azt vizsgálták, hogy az érzelmek változása, milyen hatással van az interperszonális kapcsolatokra. Nyolc vezetőről (4 férfi és 4 nő) vetítettek le egy videót, a kísérleti személyeknek pedig rangsorolniuk kellett a videón szereplő személyeket. A felvételen szereplő személyeknek vagy negatív, vagy pozitív visszajelzést kellett adniuk, úgy hogy az ezekhez kapcsolódó érzelmek megjelenjenek az arcukon. Ugyanakkor a megjelenített érzelmeknek csupán csak egy része volt kongruens az üzenettel. A legjobb értékelést azok a vezetők kapták, akik pozitív üzenetet közöltek kongruens arckifejezéssel, míg a legrosszabbat azok, akik a pozitív üzenetet negatív arckifejezéssel. Ez is azt mutatja, hogy milyen fontos a kongruencia a hitelesség észlelése során.

Hitelesség

A hitelesség maga egy többdimenziós fogalom, ami több különböző kommunikációs forrással is kapcsolatban van (Eisend, 2006). Egy adott információ észlelésére utal, azaz, hogy mennyire mondható igaznak. Lehetőséget biztosít az információt fogadó személynek, hogy megvizsgálhassa a forrást és az átadó kommunikációjának kapcsolatát az információval. Ez az értékelés korrelál azzal, hogy a fogadó fél mekkora igazságot tulajdonítson az információnak. (Hovland és mtsi., 1953, idézi Eisend, 2006). Mivel egy többdimenziós fogalomról beszélünk több tanulmány is megpróbálta felfedezni ezeket a dimenziókat faktoranalízissel. Ezeknél a vizsgálatoknál a részvevő kísérleti személyeknek különböző tényezők megbízhatóságát kellett megítélniük a forrás alapján. Hovland és munkatársai (1953, idézi Eisend, 2006; Applbauma és Anatola, 1972) ezeket a dimenziókat alkalmasságként vagy szakképzettségként, valamint szavahihetőségként definiálták. Ezen kívül még kiemelkedett a beszédstílus, a külső megjelenés és a szimpátia/vonzalom, mint fontos tényező.

Az hogy egy adott forrás hitelessége milyen mértékben befolyásolja egy adott személy viselkedését vagy attitűdjét, az helyzettől függ (Harmon és Coney, 1982). Ez kapcsolatban áll a kognitív válasz elmélettel, miszerint kevésbé hiteles helyzetek sokkal jobban előhívják a kedvelt attitűdöket és viselkedésformákat, szemben a magas hitelességű helyzetekkel. Vagyis a kevésbé hiteles források esetén az emberek hajlamosak a számukra kedvező gondolatokkal kiegészíteni a helyzetet. Ha a forrás hitelessége nagyon magas, akkor könnyebben fogadjuk le az információkat és nem aktiváljuk a saját gondolatainkat, hozzáállásainkat. Shelly és Durairaj (1994) is hasonló eredményekre jutott, ha a forrás nem teljesen megbízható vagy hiteles, akkor a különböző heurisztikák befolyásolhatják a szisztematikus feldolgozást és így a hozzáállást is.

Diener, Larsen és Emmons (1984) két elméletet vizsgáltak, melyek a személy és a helyzet interakcióját kutatták korábban. Murray (1938, idézi Diener, Larsen és Emmons,1984) elmélete szerint, van kapcsolat a személyiség és aközött, hogy az ember bizonyos szituációkat választ. Míg Eysenck (1952, idézi Diener, Larsen és Emmons,1984) szerint, ha a helyzet és a személyiség kongruens, akkor az illető jóval pozitívabban fogja megélni a dolgokat. A kísérletben a kíséreti személyek hétköznapjaiból ragadtak ki különböző eseményeket és megnézték, hogy az eseményekhez milyen személyiségjegyek passzolnak a kísérleti személyek szerint. Megállapították, hogy az extraverzió korrelált a társaságban töltött idő hosszával. Azonban nem volt különbség aközött, hogy mennyi időt töltenek a pozitív és a negatív érzéseket kiváltó helyzetekben. Ez eredmények arra engedtek következtetni, hogy léteznek ugyanolyan interakciók emberek és helyzetek között, amelyek elméleti síkon értelmezhetőek, de ezeket a helyzeteket nem mindig lehet bejósolni. 

Irodalomjegyzék:

Applbauma R.F és Anatola K. W. E. (1972) The factor structure of source credibility as a function of the speaking situation. Speech Monographs 39 (3), pp. 216-222

Diener, Ed, Larsen, R.J., Emmons, R. A. (1984) Person × Situation interactions: Choice of situations and congruence response models. Journal of Personality and Social Psychology 47(3), pp. 580-592.

Eisend, M. (2006) Source Credibility Dimensions in Marketing Communication - A Generalized Solution Journal of Empirical Generalisations in Marketing 

Shelly C., Durairaj, M. (1994) Heuristic processing can bias systematic processing: Effects of source credibility, argument ambiguity, and task importance on attitude judgment. Journal of Personality and Social Psychology, 66(3), pp. 460-473.

Soósné Dr. Faragó, M. (2003) Mentálhigiénés pedagógia szociálpszichológiai foglomtár. Országos pedagógia könyvtár és múzeum, Budapest

Snyder, M. (1983) The influence of individuals on situations: Implications for understanding the links between personality and social behavior. Journal of Personality 51 (3), pp. 497-516